| الوصف: |
A diplomadolgozat Agota Kristof Trilógia című regényének három színházi olvasatát vizsgálja két fő fejezeten keresztül. Az első fő fejezetben a Trilógia kisregényeinek (A Nagy Füzet, A bizonyíték, A harmadik hazugság) célirányos bemutatását követően részletes elemzésre kerülnek a mű azon jellemzői, amelyek a színpadi adaptációk alapjául szolgálnak. E jellemzők közé tartozik a valóságteremtő írás tevékenységének jelentősége, a határtapasztalat mint létállapot motívuma, a regénybeli konkrét, morális és narrációs határáthágások szintjeinek bemutatása, valamint a tér-idő referenciák rejtettségének és a befogadói történelmi olvasat problematikájának összevetése, interferenciája. A második fő fejezetben a Trilógia egymástól igen eltérő szabadkai, budapesti és zágrábi színházi olvasatáról esik szó. Ezek a 2002-ben bemutatott Nem fáj! című produkció a Szabadkai Népszínház magyar társulatának előadásában, a 2013-ban színpadra állított A nagy füzet című produkció a budapesti Forte Társulat és Szkéné Színház együttműködésében, valamint a 2016-os Velika bilježnica című darab a Zágrábi Ifjúsági Színház (Zagrebačko kazalište mladih) előadásában. A színpadi adaptációk kapcsán mindenekelőtt az előadások keletkezéstörténetét, a társulatok szűkebb és tágabb kontextusát, a regény aktualitására vonatkozó rendezői koncepciókat, valamint azokat az audiovizuális színpadi elemeket (díszlet, kellékek, jelmez, zene, hangeffektusok, színészi beszédmód, szóhasználat és gesztusok) vizsgálom, amelyek alapján behatárolhatóvá válik a feldolgozott történet tere és ideje. Arra a kérdésre is keresem a választ, miként változik meg a regényhármas olvasata a műnemváltás hatására az adott városban, mit kezdenek az előadások a Trilógia univerzalitásával, a referencialitás hiányával, illetve miként értelmezik a rejtett kronotopikus elemeket, idősíkokat és helyszíneket. A dolgozat célja megállapítani, valós történelmi kontextusba helyeződik-e az előadásokban a regény vagy sem, illetve milyen eszközök igénybevételével jut mindez kifejezésre. Egy-egy alfejezet végén bemutatásra kerül az adott előadásról szóló nagyszámú kritika, különös tekintettel a regénybeli tér-idő koordináták és egyéb referencialitások értelmezéseire, valamint a Trilógia mondanivalójának aktualitására vonatkozó megjegyzésekre. Elemzés tárgyát képezi továbbá a magyar és horvát kulturális hátterű alkotók és kritikusok értelmezéseinek komparációja annak megválaszolása érdekében, miként jelenik meg az irodalmi pretextus a színpadon: parabolisztikus létmodell vagy pedig konkrétan behatárolható korkép formájában. A dolgozat felvetéseit regénybeli hivatkozásokkal és idézetekkel, színház- és irodalomtörténészek által végzett kutatásokkal és értelmezésekkel, színikritikusok észrevételeivel és interpretációival, valamint az írónő és a rendezők saját nyilatkozataival támasztom alá. This graduate thesis presents three theatrical adaptations of Agota Kristof’s Trilogy through two main chapters. A purposeful presentation of its three short novels (The Notebook, The Proof, The Third Lie) in the first main chapter is accompanied by a detailed analysis of the novel's features that also form the basis of its stage adaptations. These features include the importance of writing activities with the aim of creating reality, the motif of borderline experience as a state of being, the levels of real, moral and narrative transgressions, and the comparison and interference of hidden spatio-temporal references with the audience's historical readings of the novel. In the second main chapter, the theatrical adaptations of the Trilogy are thoroughly discussed, which includes the following plays: It Doesn’t Hurt! (Nem fáj!) from 2002 performed by the Hungarian company of the National Theatre in Subotica, The Notebook (A nagy füzet) from 2013 performed by the Forte Company (Forte Társulat) in collaboration with the Szkéné Theatre (Szkéné Színház) from Budapest, and The Notebook (Velika bilježnica) from 2016 performed by the Zagreb Youth Theatre (Zagrebačko kazalište mladih). The analysis of these stage adaptations examines, first of all, the history of their origin, the narrower and broader context of the above-mentioned companies, the directorial concepts about the novel's relevance, and various audiovisual stage elements (scenography, props, costumes, music, sound effects, acting language, word usage and gesture selection) that determine the setting, the location and the time period of the novel’s plot. The thesis further seeks answers to the question of how the change of literary genre affected the interpretation of the Trilogy in each city, how the performances relate to the dominant universality of the novel and its lack of spatio-temporal references, and how the hidden chronotopic content elements are interpreted. The primary goal of this thesis is to determine whether these stage adaptations place the novel in a real historical context or not and by what means. At the end of each subchapter, a large number of reviews of the performances are presented, with special reference to their interpretations of spatio-temporal coordinates and other references within the Trilogy, as well as comments on the novel's topicality in contemporary society. The comparison of the interpretations of theatre makers and critics of Hungarian and Croatian cultural origin are also subject of detailed analysis in order to establish the way the literary pretext appears on stage - as a parabolic model of existence or as a print of a specific period. The conclusions of the thesis are supported by references and quotations from the novel, research and interpretations of theatre and literary historians, remarks and explanations of critics, and the writer’s and the directors’ own statements. U diplomskom radu predstavljene su tri kazališne adaptacije romana Trilogija Agote Kristof kroz dva glavna poglavlja. Svrhovit prikaz triju dijela Trilogije (Velika bilježnica, Dokaz, Treća laž) u prvom glavnom poglavlju popraćen je detaljnom analizom značajki romana koje ujedno čine i temelj scenskih adaptacija. Značajke uključuju važnost aktivnosti pisanja u službi kreiranja stvarnosti, motiv graničnog iskustva kao stanja bivanja, prikaz razina stvarnih, moralnih i narativnih transgresija te usporedbu i interferenciju skrivenih prostorno-vremenskih referenci s problematikom primateljevog povijesnog čitanja romana. U drugom glavnom poglavlju temeljito su obrađene kazališne adaptacije Trilogije: predstava Ne boli! (Nem fáj!) iz 2002. godine u izvedbi mađarskog ansambla Narodnog kazališta u Subotici, Velika bilježnica (A nagy füzet) iz 2013. godine u suradnji budimpeštanske glumačke družine Forte (Forte Társulat) i kazališta Szkéné (Szkéné Színház) te Velika bilježnica iz 2016. godine u izvedbi Zagrebačkog kazališta mladih. U okviru analiza scenskih adaptacija ispituje se, prije svega, povijest nastanka pojedinačnih predstava, uži i širi kontekst kazališnih ansambla, redateljski koncepti o aktualnosti romana te različiti audiovizualni elementi (scenografija, rekviziti, kostim, glazba, zvučni efekti, glumački govor, upotreba riječi i odabir gesta) koji određuju vrijeme i prostor radnje romana. U diplomskom radu se, nadalje, traži odgovor na pitanja kako utječe promjena književnog roda na tumačenje Trilogije u datom gradu, na koji način se predstave odnose prema dominantnoj univerzalnosti romana i nedostatku prostornih i vremenskih referenci te kako se u njima interpretiraju skriveni kronotopski elementi sadržaja. Prvenstveni cilj rada je utvrditi određuje li se roman u scenskim adaptacijama kroz stvarni povijesni kontekst ili ne te kojim sredstvima se to postiže. Na kraju svakog potpoglavlja iznosi se veliki broj kazališnih kritika s posebnim osvrtom na njihova tumačenja prostorno-vremenskih koordinata i drugih referenci unutar Trilogije te refleksije na aktualnost romana u suvremenom društvu. Predmet podrobne analize također čini i usporedba interpretacija kazališnih stvaratelja i kritičara mađarskog i hrvatskog kulturnog podrijetla radi ustanovljenja načina pojavljivanja književnog predloška na pozornici – kao paraboličan model bivanja ili kao otisak određenog razdoblja. Zaključci diplomskog rada potkrijepljeni su referencama i citatima iz romana, istraživanjima i tumačenjima kazališnih i književnih povjesničara, napomenama i interpretacijama kritičara te vlastitim izjavama spisateljice i redatelja. |
