Napjainkban a fémek környezetszennyező hatása, illetve kumulációs tulajdonságuk miatt, a táplálékláncban való feldúsulásuk igen fontos szempont az egészségvédelem szempontjából. A különböző fémek, nehézfémek a környezetben természetes összetevőkként is előfordulnak, azonban az állati eredetű élelmiszerekbe, illetve a humán fogyasztó szervezetébe elsősorban antropogén tevékenység (pl. ipari és mezőgazdasági tevékenység) hatására kerülhetnek. Fogyasztói körökben a tengeri halak és puhatestű szervezetek kiváló dietetikai tulajdonságai, kedvezőbb és egészségesebb összetétele miatt egyre keresettebb. Ugyanakkor megfontolandó, hogy az átlagon felüli mennyiségű tengeri étel fogyasztása miatt az ehető szöveteikben előforduló nehézfémek felhalmozódása jelent-e élelmiszer-toxikológiai kockázatot. A kagyló-, osztriga- és tintahalmintákat hetente gyűjtöttük 2015. március és július között közvetlenül egy fogyasztói piacról. A minta-előkészítést követően az állatok nehézfém-tartalmát ICP-OES módszerrel határoztuk meg. Az eredményeket statisztikailag egyutas ANOVA teszttel elemeztük.
